Felgyülemlett szomorúság

Ma mindenkiből árad a szomorúság és a rosszkedv, és ettől én is szomorú leszek, ezt meg átragasztom másokra. De ez az egész hétre jellemző. Már jó, hogy vége van lassan…
Sok dolgozat, betegség, a sok ember az idegroham határán… jajj, csak jönne már valami bíztató. De jó lenne, ha tavasz lenne!

Ahogy Sárámmal beszélgettnük (természetesen éjnek évadján) : Mi értelme ennek a nagy rohanásnak? Hova rohan a világ, miközben az emberek nem tapasztalják meg a valódi életet? Ha elrohannak egy gyönyörű reggel mellett, ha arra sincs idejük, hogy megtapasztalják az élet apró örömeit, mi értelme ennek az egész mókuskeréknek?!
És az emberek egyre fásultabbak, nem jut idejük örülni, fellökik egymást az utcán, és az egésznek egy hatalmas hangyaboly a vége, ahol nem is tapasztalják meg az igazi értékeket.

És mi is ide tartozunk.